Végveszélybe került a magyarság, és sajnos nem csak Erdélyben, hanem Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján, sőt még a maradék anyaországban is.

Születésének 110. halálának 60. évfordulója alkalmából, Somogyi Endre, mártír lelkipásztorra emlékezett vasárnap délelőtt a rétyi református gyülekezet.

Miután a globalizációnak becézett újkori gyarmatosítás hatására sorra elvagdossuk szokásaink, érzelmeink, gondolataink, emlékeink és kötelezettségeink, béklyónak hazudott kötelékeit, azt hisszük, hogy most már nincsen akadálya az önmegvalósításnak.

Megnyugtató és egyben biztató volt a nemzeti ünnepünk alkalmából Háromszék fővárosának szívében összeverődött rég nem látott tömeg látványa, mert azt sugallta, hogy a számára igazán fontos események alkalmából, még mindig megmozdul a nép.

Március idusán, a szokásosnál nagyobbakat dobban a magyar szív, ágaskodik a tudat és ünneplőbe öltözik a lélek. Tizenötödikéhez közeledvén napról-napra jobban elhatalmasodik rajtunk valami furcsa nyugtalanság, lázadó tenni akarás, s fészkelődik bennünk a felpiszkált lelkiismeret.

Székelyföld magyar anyanyelvű lakóssága a kommunista diktatúra bukása óta eltelt 22 év alatt saját bőrén tapasztalhatta, hogy a hatalom továbbra is szülőföldje elrománosítására törekedik.

Bayer Zsolt közíró, Bencsik András főszerkesztő és Széles Gábor vállalkozó hívó szavára, szombat délután félmillió ember, köztük több száz erdélyi, gyűlt össze és menetelt a Hősök terétől a Kossuth térig.

Eleget téve a felszólításnak, Szombat délután több százezer ember vett részt Budapesten, a Békemenet Magyarországért elnevezésű, kormányt támogató felvonuláson.

Az elmúlt év utolsó napjaiban a Sepsiszentgyörgyi Törvényszéken bejegyzésre került az Incze László nevét viselő egyesület, melynek a néhai tanár, muzeológus emlékének ápolása, hagyatékának rendszerezése és közkinccsé tétele az elsődleges, de nem kizárólagos célkitűzése.

A történelem folyamán mindig voltak és remélhetőleg lesznek, olyan személyiségeink, akik csendben, szerényen, de annál konokabbul végezték mindennapi és a nemzet megmaradása szempontjából nélkülözhetetlen munkájukat.