Utolsó 10 cikk
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja
Örök bizonyosságÖrök bizonyosság

 

Isten az embert érző, gondolkodó, valamint tudattal és szabad akarattal rendelkező lénynek teremtette, ezzel megnyitván előtte a korlátlan fejlődés lehetőségét, de a csúfos bukásét is. És csak tiszteletet, szeretetet, valamint némi engedelmességet kért ezért cserébe.

Légy az első aki kommentálja
Múltunk ismerete a jövőnk zálogaMúltunk ismerete a jövőnk záloga

 

          1848. március 15. örökre beleégette magát a magyar nemzet lelkébe és tudatába, mert egy olyan dicsőséges korszaknak a kezdetét jelentette, melyre tudomásom szerint nem akad példa a történelemben.

Légy az első aki kommentálja
Székely SzabadságSzékely Szabadság

 

Immár 97 esztendeje, hogy a székely nemzet újból idegen uralom alá került. És ezúttal sem a saját hibájából, netán gyávaságából, hanem egy vérlázító békediktátum következtében, hiszen idegenek döntöttek rólunk - nélkülünk és akaratunk ellenére.

Légy az első aki kommentálja
Szekus módszerek és intézkedésekSzekus módszerek és intézkedések

 

          Az erdélyi magyar sajtóban az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium több diákjának a szüleit beidézte és tanúként hallgatta ki a korrupcióellenes ügyészség.

Légy az első aki kommentálja
Az üldözöttre emlékeztekAz üldözöttre emlékeztek

 

          Halálának évfordulója alkalmából (1998. február 17) Sepsiszentgyörgyön ebben az esztendőben szombat délután hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt.

Légy az első aki kommentálja
A példaképünk volt és maradA példaképünk volt és marad

 

          Egy megcsonkított testű, idegen határok közé szorított, vagyonából kiforgatott, intézményeiből kilakoltatott, szülőföldjén üldözött nemzetnek nem marad más kapaszkodója csak a múltja. Életereje pedig az önazonosságát meghatározó nyelvéből és a kultúrájából fakad.

Légy az első aki kommentálja


2009 december 04 :: Publicisztika :: Nem a mi ünnepünk
Nem a mi ünnepünk


 

 

 

Nem a mi ünnepünk

 

 


           Háromszék prefektusa nehezményezte a megye és a város magyar vezetőinek távolmaradását a román nemzeti ünneptől. Tette mindezt a közszolgálati televízió híradójában. Az ország színe előtt. Természetesen, mint bárki másnak, neki is joga van a véleménynyilvánításhoz. Ennek módja és hangneme viszont megkérdőjelezhető. És nem szolgálja az általa fennhangon hirdetett békés együttélést sem. Mert nyilatkozatának magvát az elöljárók nemzeti hovatartozásának a ki és túlhangsúlyozása képezte. Mert egy szót sem ejtett az ideérkezett szélsőjobboldali román fiatalok magyarellenes felvonulásáról. Mert negatív üzenetet hordoz rólunk. Mert hozzájárul a mesterségesen szított román-magyar ellentét kiéleződéséhez.

 

 

 

 

 

 


           Számunkra december 1 különben is szomorú évforduló. És egyetlen jóérzésű román politikus sem várhatja el, hogy mi ünnepként éljük meg ezt a napot. De ha mégis, nagyfokú cinizmusról és pökhendiségről tesz tanúbizonyságot. Semmibe véve érzelmeinket. Semmibe véve emberi mivoltunkat. Hiszen édesanyánk elvesztésének napján nem ünnepelhetünk. Az ünnep örömöt és lelkesedést feltételez. Nekünk egyikre sincs okunk. Annál több viszont a gyászra és könnyhullatásra. Mert 91 évvel ezelőtt árvák maradtunk. Mert 91 évvel ezelőtt, akaratunktól függetlenül idegen gyámság alá helyeztek minket. Gyámjaink pedig gonosz mostohaként viselkednek velünk. Azóta is. Hiszen megszállták otthonainkat. Elkobozták értékeinket. Kisajátították vagyonunkat. Meggyalázták sírjainkat. Meghamisították történelmünket. Megfosztottak emberi méltóságunktól. Szolgává alacsonyítottak minket. Szülőföldünkön. Örülnünk kéne neki? Gyámjaink igazságtalanul büntettek és büntetnek minket. Még mindig. Kiszorítottak a hivatalokból. Megszüntették iskoláinkat. Felszámolták intézményeinket. Ellehetetlenítették egyházainkat. Lezüllesztették kultúránkat. Átformálták városainkat. Elüldözték, bezárták vagy kivégezték vezetőinket. Bilincsbe verték nyelvünket. Lelkesednünk kéne értük?

 

 

 

 

 

 


           Minden nemzetnek joga van ünnepelni. Joga van eldönteni, hogy ezt mikor és miért teszi. Viszont nincs joga, saját akaratát másokra kényszeríteni. Mert ami az egyiknek öröm, a másiknak bánat. Ami az egyiknek kezdet, a másiknak vég. Ami az egyiknek beteljesülés, a másiknak megsemmisülés. A békés együttélés érdekében, tartsuk hát tiszteletben egymás érzelmeit. Kölcsönösen. Mi ennek az elvárásnak eleget tettünk és teszünk. Önszántunkból és őszintén. Külső kényszer nélkül. A jelenlegi körülmények között viszont ez a legtöbb, amit a hatalom elvárhat tőlünk. Mert ahhoz, hogy ezt az országot a sajátunknak tekintsük, román részről sok még a tennivaló. Ahhoz érző lénynek kell, tekintsenek minket és nem élősködőnek. Embernek és nem baromnak. Sorstársnak és nem ellenségnek. Polgárnak és nem rabszolgának. Közösségnek és nem csürhének. Államalkotó nemzetnek, aki a románsággal közösen ennek az országnak a felvirágoztatásán munkálkodik, legjobb tudása szerint.
Mi, 2009. december 1-én is megmutattuk, hogy békében akarunk élni. Nem válaszoltunk a provokációra. Kitértünk az idegenből verbuvált csőcselék elől. Nem álltuk útjukat, mikor gyűlölettől habzó szájjal szidtak minket. Saját városunkban. És nem azért mert féltünk, hanem azért, mert ilyenek vagyunk. Ilyenek vagyunk mi, erdélyi magyarok, székelyek, Sepsiszentgyörgy polgárai. Békeszeretők és toleránsak.

 

 

 

 

 

 

 

  
           Ami pedig a prefektust illeti, van miért szégyenkeznie. Hiszen semmit sem tett a gyűlöletkeltés megakadályozása érdekében. Annak ellenére, hogy nem csak a jó érzés, hanem kormánybiztosi mivolta is erre kötelezi. Ünnepi beszéde végén pedig megalázott és semmibe vett minket. Ugyanis csak román nemzettársaitól köszönt el. Csak nekik kívánt hosszú életet. Nyomatékosítva számunkra, hogy december 1 nem a mi ünnepünk.

 

 

 

Bedő Zoltán: A Háromszékben megjelent cikk, bővített változata.

 

 

 

További Képek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a www.kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]