Utolsó 10 cikk
Megbocsájtunk, de nem feledünkMegbocsájtunk, de nem feledünk

 

          A történelem folyamán nem csak messziről jött hordák fosztogatták és mészárolták le a magyarságot, hanem a területszerzési szándékkal ellenünk szövetkezett szomszéd népek is. És cselekedték ezt annak ellenére, hogy éppen a Magyar Királyság védőszárnyai alatt cseperedtek nemzetté.

Légy az első aki kommentálja
A küzdelem folytatódikA küzdelem folytatódik

 

          A nyugati világ kormányai, beleértve a szabadság és demokrácia védelmezőjének magát világszerte kikiáltó Amerikai Egyesült Államokét is, 1956 őszén már a kibontakozásának pillanatában elárulták a magyar forradalmat.

Légy az első aki kommentálja
Gondolatok egy évfordulónGondolatok egy évfordulón

 

          A szabadságvágyat és igényt nem lehet feledtetni, pótolni, vagy elfojtani. Sem megbilincselni, gúzsba kötni és leláncolni. De száműzni, börtönbe zárni, illetve elpusztítani sem.

Légy az első aki kommentálja
Örök főhajtás jár nekikÖrök főhajtás jár nekik

 

          Elődeink alakjának és tetteinek a felidézése nem csak erkölcsi kötelesség, hanem hosszútávon a siker záloga is. Úgy egyénenként, mint nemzetként. Hiszen erényeikből és hibáikból egyaránt tanulni lehet, emberi tartásuk pedig minket is helytállásra kötelez.

Légy az első aki kommentálja
A demokrácia megcsúfolásaA demokrácia megcsúfolása

 

 

          Rendőri erőszakba torkolt Katalóniában a vasárnap megtartott népszavazás, mely a jelenleg Spanyolországhoz tartozó tartomány függetlenségéről, vagy ennek elutasításáról volt hívatott dönteni.

Légy az első aki kommentálja
A németeknek elegük lettA németeknek elegük lett

 

          Vereségnek is beillő győzelmet aratott Németországban az Angela Merkel által vezetett CDU/CSU, vagyis a Kereszténydemokrata Unió és Bajor Keresztény – szociális Unió által alkotott pártszövetség a vasárnapi választásokon.

Légy az első aki kommentálja
Esély a megmaradásraEsély a megmaradásra

 

          Évtizedek óta egy ránk nézve végzetes folyamat, ingatlanjaink kiárusításának a cselekvő részvevői és ebből kifolyólag bűnrészesei vagyunk. Hiszen földjeink, erdeink, és házaink idegen kézbe történő juttatásának a megakadályozása helyett, inkább eladjuk őseink vagyonát.

Légy az első aki kommentálja
Gyűlöletszítás a hatalomért Gyűlöletszítás a hatalomért

         

          Kihasználva a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban való jelenlétét, az egyre erősödő magyarellenes hisztériáról, annak hátteréről és céljairól, semlegesítésének lehetőségeiről, valamint a magyar – román kapcsolatok jövőjéről faggattuk dr. Valentin Stant, a Bukaresti Egyetem Történelem Karának professzorát.

Légy az első aki kommentálja
Mi nem ünnepelhetünkMi nem ünnepelhetünk

 

          Újabb magyarellenes hisztériát váltott ki a román médiában Kelemen Hunor RMDSZ elnöknek ama kijelentése, mely szerint a románságnak el kell fogadnia, hogy mi nem fogjuk tudni és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at.

Légy az első aki kommentálja
Államfő SzékelyföldönÁllamfő Székelyföldön

 

          Klaus Iohannis román államfő július 18 –n Hargita és Kovászna megyébe látogat, jelentette be meglepetésszerűen Madalina Dobrovolschi, az elnöki hivatal szóvivője.

Légy az első aki kommentálja


2009 augusztus 30 :: Publicisztika :: Üzenet Erdélyből
Üzenet Erdélyből
 
 
 
Üzenet Erdélyből
 
 
          Magyarország. A székely ember fülében mélabús csengése volt e szónak, mely magában hordozta a ropogósra sült omlós kenyér illatát, a délibábos Hortobágy képzetét és a kommunista diktatúrában csak képeslapról ismert Szent István Bazilikát, a debreceni Nagytemplomot és az esti kivilágításban tündöklő Halászbástyát.
       Magyarország – fohászkodtunk elesetten, megkeseredett lélekkel a sötét évtizedek roppant terhe alatt nyögve, könnyes szemekkel, mert miközben gerincünk majd beleroppant az erőnket már-már meghaladó erőfeszítésbe, hogy megőrizzük magyarságunkat, otthon nem akartak tudni az itthoniakról, nem volt ki letörülje hideg verítéktől gyöngyöző homlokunk. De mi ennek ellenére végtelen szeretettel és tisztelettel tekintettünk a Kárpát-medence egy darabkája felé, melyet még mindig úgy hívtak – Magyarország. Mert Magyarország a székely ember számára nemcsak egy ország nevét megjelölő szó volt, hanem sokkal több annál. Mély érzelmekkel telített elnevezés. A szívünket megdobogtató édes bizsergés. Erőforrás és kapaszkodó. Emberi tartást sugárzó, létünknek értelmet adó fogalom. A hely, ahol élni érdemes. A föld, melyért szenvedni jó. Édes hazánk.
         Magyarország! – szakadt fel ajkamról a sóhaj, s párás szemekkel ittam magamba a zászló színeit, a zászlónkét, melyet közel ezer kilométert robogva türelmetlenül, végre megpillanthattam szabadon lengedezni, mikor sok-sokévi meddő próbálkozás után átléptem, átléphettem a határt. A határt, melyet igazságtalan nagyhatalmi döntések húztak testvér és testvér, szülőföld és haza közé. Azok az igazságtalan nagyhatalmi döntések, melyeket egyetlen igaz székely sem fogadott el soha. Nem fogadta el, mert tudta, hogy amiről mi magunk önként lemondunk, az számunkra örökre elveszett. Nem fogadta el, mert bízott és még mindig bízik benne, hogy fordul majd számunkra kedvezően is a történelem kereke. Nem fogadta el, mert Istenhez fohászkodva hitte és hiszi, hogy egyszer majd győz az igazság.
 
 
 
 
 
           Nem fogadjuk el a Trianonban született nagyhatalmi döntéseket, mert mi, erdélyi nemzettársak még mindig magyarnak valljuk magunkat, bár szülőföldünkön az eszközökben sem válogatva mindent elkövetett a hatalmi gépezet a hosszú évtizedek alatt, hogy e tudatot kiölje belőlünk, s ahol nem használt a meggyőző szó, hazug érv és az iskolában gyermekkorunktól belénk sulykolt meghamisított történelem, ott az erőszaktól sem riadtak vissza. Az idegen hatalom nemzetmentő szerepben tetszelgő éber őrei céltudatosan, jól kidolgozott stratégia szerint cselekedtek, ezért ha meghajlítani nem tudták, megpróbálták eltörni egyenes gerincünket. Mindezek ellenére büszkén és bátran vállaltuk magyarságunkat, mert volt bennünk nemzeti öntudat, melyet titokban, olykor rettegve, még a családi házban is riadtan körülnézve, de beloptak a lelkünkbe könnyes szemű édesanyák és kérges kezű édesapák. Észrevétlenül belopták lelkünkbe azt a szellemi örökséget, mely múltunkból magában hordozta mindazt, amire emlékezni érdemes és emlékezni kell, legyen az győzelem, vesztes csata vagy igazságtalan békediktátum, dal, tánc vagy vers. Büszkén és bátran vállaltuk magyarságunkat, mert tudtuk, honnan jövünk, hova tartozunk, és azt is, hogy merre akarunk tartani. Éppen ezért mi, erdélyi magyarok megdöbbenve és sajgó lélekkel vettük tudomásul, hogy Magyarhonban a nemzeti öntudat elcsökevényesedett és kiveszőben van, mert gyilkos kezek módszeresen csonkítják a felnőttek lelkében, a fiatalokéból pedig kitépik, még mielőtt szárba szökkenhetett volna. Teszik mindezt a globalizáció leple alatt, önös és idegen érdekektől vezérelve, s ha valaki felismerve alantas szándékukat megkongatja a vészharangot, azt nacionalizmussal vádolva próbálják félreállítani, s ha így sem sikerül elhallgattatni, előbb-utóbb rásütik az antiszemitizmus bélyegét is.
 
 
 

  
          Nacionalista!? Rémálmainkban sem fordult meg a fejünkben, hogy a rendszerváltás utáni demokratikus Magyarországon még mindig e koholt vád alapján lehet félreállítani hazájukat féltő és nemzetük létéért, jövőjéért aggódó értelmiségieket vagy politikusokat. Meg lehet bélyegezni és félre lehet állítani őket, mert a sikeres agymosás következtében Magyarország lakosságának tekintélyes hányada fásulttá és manipulálhatóvá vált, mely tulajdonságok nyilvánvalóan egy lelkileg sérült, identitászavarral küzdő, beteg nemzet jellemzői. Éppen ezért a magunkban és másokban való tudatosítás szándékával, tiszta lelkiismerettel kijelentem, hogy ha a hazaszeretet, nemzetféltés, önbecsülés, nemzeti tudat és ország építő szándék nacionalizmust jelent, igenis nacionalistának kell lennünk, és ezt tanácsolom a világ összes nemzetének, mert csak így lehet megmaradni, gyarapodni a XXI. században.
            Fennmaradása érdekében egy egészséges nemzetnek is szüksége van a szó nemes értelmében vett nacionalizmusra, mely anélkül, hogy sértené más népek érzelemvilágát, segítséget nyújt az önazonosság megőrzéséhez. Hát akkor hogyne lenne szüksége rá egy olyan kisemmizett, megtiport, kifosztott és meggyötört nemzetnek, mint a magyar, akit hosszú évtizedekig nemcsak a megszállók, hanem saját idegen zsoldba szegődött vezetői is elnyomtak, megaláztak, félrevezettek és meggyaláztak, ezáltal próbálván nemzeti önazonosságának a feladására kényszeríteni. És mit a kommunizmusban diktatórikusan nem sikerült megvalósítani, azt kifinomultabb eszközökkel elérték a demokráciában. Áldatlan tevékenységük következtében sok anyaországi honfitársunkból hiányzik az a nemzeti tudat és öntudat, mely elengedhetetlenül szükséges a helyes döntések meghozatalához és a pozitív cselekvéshez. Mely átsegít a nehéz éveken és a kilátástalannak tűnő helyzeteken, mint ahogy minket, kisebbségi sorsba taszított magyarokat is átsegített a diktatúra sötét korszakán, melyet, édes anyanyelvünket és nemzeti kultúránkat nemcsak megőrizve, hanem a mostoha körülmények dacára tovább gyarapítva vészeltünk át. Joggal várjuk el tehát, hogy ezeket az értékeket a jelenlegi magyar határok között élő nemzettársaink is megőrizzék és tovább gyarapítsák.
 
 
 

          Hiányzik a nemzeti tudat és öntudat, ezért történhetett meg, hogy a magyarországi szavazópolgárok újabb négy évre azon politikusok kezére bízták az országot, akik nemzetirtó, hazaáruló és ország pusztító elődjeik szellemi örököseiként csak köpenyeget váltottak, de ideológiát és magatartást nem. Akik egy jól körvonalazható, kívülről diktált és irányított stratégia megvalósításával tönkretették a magyar vidéket, megfojtották a magyar mezőgazdaságot, a nyomor szélére taszították a magyar gazdákat, lezüllesztették a magyar városokat, elkótyavetyélték a még magyar kézen lévő nemzeti vagyont, újból eladósították az országot és szembeállították a magyart a magyarral. Ezen tényekkel szembenézve rá kell döbbennünk, hogy a megmaradt ország határai között a nemzet állapota szomorú, mi több, tragikus, minek következtében létünk fája is száradásnak indult az emberiség nagy gyümölcsöskertjében. Jövőnk megmentéséhez féltő és szorgos kezek odaadó és kitartó munkájára van szükség, melyek fellazítják körülötte a közöny talaját, hogy gyökerei magukba szívhassák az egészséges nemzettudatból fakadó éltető nedveket. Ősi létünk során letisztult hagyományaink kristályvizével kell öntözni állhatatosan, és nem a könnyeinkkel, de ha mégis, azok csak az öröm és ne a bánat könnyei legyenek. Nemzeti elkötelezettséggel és európai felelősséggel le kell nyesni a törzsén élősködő vadhajtásokat, hogy koronája újra kizöldülve és virágba borulva, gyümölcsöt hozhasson.
 
 
 

 
          A maradék ország határai között a nemzet állapota tragikus, de ha a nemzeti elkötelezettségű erők összefognak országhatáron innen és túl, a Kárpát-medencében és az emigrációban egyaránt, akkor nem kilátástalan. A nemzet és ország érdekében félre kell tenni a személyes ellentéteket, s egymás kinyújtott kezébe kapaszkodva át kell lépni a fásultság küszöbén, átsegítve rajta remény- és tudatvesztett honfitársainkat is. Büszkén meg kell vallanunk magyarságunkat, miközben testvéri jobbot nyújtva a világ minden olyan nemzetének, mely nem a mi rovásunkra akarja saját érdekeit érvényesíteni, elfogadjuk a baráti közeledést mindenki részéről, ha őszinte a szándék, mely mögötte áll. Közös erővel fel kell ráznunk nemzettársainkat a rájuk telepedett kilátástalanságból és letargiából, hiszen sem kicsik, sem elesettek nem vagyunk, ha megfogjuk egymás kezét, hogy érezzük, mi összetartozunk. Visszautasítjuk, mert nem fogadhatjuk el a közös hazánkban eluralkodott csüggedt hangulatot, fásultságot, legyintő belenyugvást, hiszen vérzivataros történelmünk folyamán, ha összefogtunk, mindig győztünk, vesztes csatáinkat csak a széthúzás okozta.
 
 
 

          Tudnunk kell, hogy mindig volt, van és lesz bennünk elegendő szellemi és fizikai tartalék az újrakezdéshez, ezt több mint ezeréves európai jelenlétünk eseményei is bizonyítják. Ne értékeljük le tehát és ne becsméreljük önmagunk, hiszen létezésünk során számtalan esetben gazdagítottuk az emberiség szellemi kincsestárát. Legyünk újra saját kincseink kibányászói és éber őrei. Rá kell ébreszteni honfitársainkat, hogy elérkezett és megadatott a történelmi pillanat, a rég nem kínálkozott lehetőség, hogy önmagunk lehessünk, önmagunk maradhassunk. Határokon belül és kívül egyaránt. Megmaradásunk, gyarapodásunk és jövőnk érdekében élnünk kell vele, ez szent kötelesség.
 
 
 
 
         
          Bízzunk abban, hogy a nemzeti megmaradásért folytatott küzdelmünk előbb-utóbb eredményes lesz. Ha olykor mégis kétségeink támadnak, idézzük fel magunknak Bethlen Gábornak, Erdély fejedelmének Bibliából merített szavait: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Azon fejedelem szavai ezek, aki a hit, önbizalom, tudás, értelem és szellem erejével egy feldúlt, megtizedelt, elszegényített és megfélemlített kicsiny országot nemcsak megvédett, talpra állított és virágzó tündérkertté varázsolt, hanem meg is őrizett ebben az állapotában, a kedvezőtlen földrajzi fekvés és történelmi helyzet ellenére, két marakodó, egymást tipró nagyhatalom lábainál. És higgyétek el, testvéreim, Isten velünk van, ha mi is úgy akarjuk.
 
 
Bedő Zoltán: Új Kéve és Erdélyi Napló
 

 

Kommentárok ( 0 )
Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a www.kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]