Utolsó 10 cikk
A követendő példaA követendő példa

 

 

     „Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!"- válaszolta 1805-ben Francois Talleyrand Napóleonnak, amikor a francia uralkodó Bécs városához érkezve megkérdezte tőle, hogy mit tegyen a magyarokkal.  

Légy az első aki kommentálja
Üzent a hatalomÜzent a hatalom

 

     Románia Legfelsőbb Ítélő és Semmitőszéke öt év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt kézdivásárhelyi tagjait, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt.  

Légy az első aki kommentálja
Addig nem tűnhetünk el….Addig nem tűnhetünk el….

 

 

     Most, hogy örökre eltávozott közülünk, elemi erővel törnek fel belőlem a Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményeim. Ezek egyike végérvényesen beleégette magát a tudatomba és kapaszkodót nyújtott életem nehéz pillanataiban, ezért közkincsé teszem.

Légy az első aki kommentálja
Tartson meg téged nekünk az Úr!Tartson meg téged nekünk az Úr!

 

 

          Vannak emberek, akik szikáron állják a történelem viharait, akár a sziklatörmelékkel megszórt székely földbe kapaszkodó fenyők és nem hajolnak meg a nagy időben.  

Légy az első aki kommentálja
A haza szolgálatábanA haza szolgálatában

     

 

          Éppen 150 évvel ezelőtt, 1868. június 18. látott napvilágot Kenderesen Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egy olyan református család sarjaként, amely 1657 – ben nyerte el a nemességet Erdélyben.

Légy az első aki kommentálja
Voltunk, vagyunk és leszünk!Voltunk, vagyunk és leszünk!

 

 

          A Párizs melletti versailles-i kastély parkjában található Nagy – Trianon palotában, 1920. június 4 –én Magyarországot rákényszerítették egy olyan békeszerződésnek hazudott diktátum aláírására, melynek következtében elveszítette területének 71,5 (232.448 km2) és lakósságának 63, 5% - t (13 271 370 fő).

Légy az első aki kommentálja
Elismerték Székelyföld létezésétElismerték Székelyföld létezését

 

          A képviselőház után kedden 96 ellene és 9 mellette szóló szavazattal a román parlament szenátusa is elutasította Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) dolgozott ki és Kulcsár - Terza József háromszéki képviselő terjesztett be az elmúlt esztendőben.  

Légy az első aki kommentálja
A megmaradás életerő kérdéseA megmaradás életerő kérdése

           

 

          A múltba tekintve, de a jövőbe nézve, derűlátón, de nem elbizakodottan, kellő szerénységgel, de határozottan fogalmazta meg a valóság alapjára épített, azonban merészen felfelé ívelő terveit Orbán Viktor, a miniszterelnöki eskü letétele után. Úgy, ahogyan ez egy magyar kormányfőtől elvárható.

Légy az első aki kommentálja
A magyar érdek és igazság védelmébenA magyar érdek és igazság védelmében

 

          Magyarországot és annak demokratikusan megválasztott kormányát gyalázták az Európai Parlament április 26 – án lezajlott ülésén, aljas rágalmak és hazugságok tömkelegét zúdítva rájuk. Minderre pedig a LIBE Bizottság, anyaországunkról szóló jelentéstervezetének az ismertetése szolgáltatott alkalmat és nyújtott lehetőséget. 

Légy az első aki kommentálja
Nem hagyhatjuk szó nélkülNem hagyhatjuk szó nélkül

 

          Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormány ellenes tűntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokat mondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a FIDESZ – KDMP pártszövetség elsöprő, győzelmét hozó parlamenti választások után került sor.

 

Légy az első aki kommentálja


2009 augusztus 29 :: Publicisztika :: Felemelt fejjel, egyenes derékkal, bátran
Felemelt fejjel, egyenes derékkal, bátran

 

 
Felemelt Fejjel, Egyenes Derékkal, Bátran
 
 
 
      Honfitársaimmal az autonómiáról beszélgetve, a különböző fórumokon e témáról elhangzottakat hallgatva, és a sajtóban megjelent véleményeket olvasva, megdöbbenve szembesültem a szomorú ténnyel, hogy e fogalmat illetően jelenleg is teljes zűrzavar uralkodik a fejekben. És ez nem csak a székük megtartásáért harcoló politikusaink, hanem minden magát magyar értelmiséginek tartó és valló egyén bűnös mulasztásának az eredménye. Hogyan akarjuk kiharcolni az autonómiát, mikor még e szó jelentésével sem vagyunk igazán tisztában? Hogyan akarunk az elérése érdekében folytatott küzdelem során tömegeket mozgósítani, ha nem világosítjuk fel nemzettársainkat e kifejezés valós üzenetéről? -Tevődik fel egyik keserű kérdés a másik után. Tudatosítanunk kell magunkban, de másokban is, hogy csak úgy kerülhetünk közelebb a megoldáshoz, ha az idegenül csengő szavakkal megfogalmazott célkitűzéseinket, mindenki számára érthető tartalommal tudjuk megtölteni. De ahhoz, hogy ezt megcselekedhessük, először magunknak és magunkban kell tisztáznunk e fogalmakat. Először magunknak és magunkban kell megérteni és értelmezni valamennyit. Az autonómiát is. Csak így tudjuk eloszlatni a valós jelentését eltakaró sűrű ködöt.
    
 
 
 
 
          Autonómia. Görög eredetű összetett szó, mely az „autos” (ön), és „nomos” (törvény) szavakból tevődik össze. Önálló döntést, saját törvénykezést, önállóságot, függetlenséget jelent. A nemzetközi jogban a mai napig nem nyert pontos meghatározást, éppen ezért mi kell, magunknak megfogalmazzuk, hogy sajátos helyzetünkből adódóan mit akarunk érteni alatta, és milyen jogokat társítunk hozzá. Úgy is meghatározhatjuk, mint bizonyos döntési és adminisztratív jogkörök egy meghatározott csoportra történő átruházása, e csoport fennmaradása, nyelve, kultúrája megőrzése érdekében. Az autonómia intézménye a kisebbségek vonatkozásában egyike azoknak a jogi eszközöknek, melyek a kisebbségi csoportok fennmaradását és boldogulását hivatottak szolgálni. A kisebbségi jogok biztosításának egy állam keretein belül elérhető legmagasabb szintjét jelenti. Meghatározását sokan megpróbálták, közülük legpontosabban talán H. J. Heintze fogalmaz, aki szerint „az autonómia egy eltérő identitással rendelkező csoportnak bizonyos fokig terjedő önkormányzás biztosítását jelenti”. Egy olyan megállapodás, melynek alapján a kisebbség az állam bizonyos területén a saját ügyeit intézheti az önkormányzatiság elve alapján, új állam létrehozatala nélkül. A felsoroltakból következik, hogy kisebbségi autonómia megvalósulásáról a modern korban akkor beszélhetünk, amikor az állam közhatalmi jogosítványokat ruház át a kisebbségek által demokratikus úton létrehozott és megválasztott szervezetekre. Mivel elsődleges célja az önazonosság megőrzése, a következő jogok érvényesülését kell, feltételezze:
 
 
 
 
 
    Az anyanyelv használatának joga a magánéletben, oktatásban, igazságszolgáltatásban, és a közigazgatásban.
         A saját oktatási rendszer kialakításának joga.
         A köztisztségviselethez, és közszolgáltatásokhoz való jog.
         A hazához való jog.
         A természeti kincsekkel való szabad rendelkezés joga.
         A helyi politikai képviselethez való jog.
Amint a felsorolásból is kitűnik, az autonómia esetében szó sincs egy adott ország területi épségének a megsértéséről, illetve területe feldarabolásáról, ugyanakkor az is egyértelművé válik, hogy a közigazgatási autonómia nem azonos a kisebbségivel. A helyi önkormányzatot, vagy egyszerűen a közigazgatási autonómiát meg kell különböztetnünk a kisebbségekre jellemző autonómiaformáktól. Annál is inkább, mert még Románia államelnöke is tudatosan összemossa a kettő jelentését. S nem véletlenül. Lássuk, tehát miről van szó. A közigazgatási autonómia a központi hatalom bizonyos elemeinek az átruházását jelenti a helyi közigazgatási egységekre, olyan feladatok megoldása esetén, melyek helyi jellegűek, és helyileg rendezhetőek a legeredményesebben. Mivel nem biztosítja az önazonosság megőrzését szolgáló alapvető jogokat, nem szabad összetéveszteni a kissebségi autonómiával. Ugyanis csak szükséges, de nem elégséges feltétele nemzeti létünk megőrzésének. Mindezek tudatában le kell szögeznünk, hogy kisebbségi autonómia esetén az ország területi feldarabolását emlegetni hazugság, kisebbségi autonómia helyett önkormányzati autonómiát ajánlani pedig félrevezetés. Mindkét esetben a központi hatalom megőrzése a cél, melynek érdekében még egy etnikai összeütközés kirobbantásától sem riadnak vissza a bukaresti méregkeverők.
 
 
 
 
 
          Egy másik gyakran használt, de tartalmilag nem eléggé tisztázott fogalom az önrendelkezés, mely nem azonos az autonómia magyaros változatával. Nemzetközi jogilag jelentése annál többet takar. Az önrendelkezési jog leginkább arra vonatkozik, hogy a népek szabadon dönthetnek politikai státusukról, vagyis magában hordozza a politikai rendszer szabad megválasztásának, illetve egy önálló állam létrehozatalának a jogát is. Tehát, amennyiben a székelység népként határozza meg magát, a nemzetközi jog értelmében élhet az államalakítás jogával is. És miért ne élne? - Teszem fel a korán sem költői kérdést. Még mielőtt bárki megmosolyogna, vizsgáljunk meg, és nézzünk át közösen néhány száraz adatot, melyek valóságtartalmát bárki leellenőrizheti:
 
 
 
 
 
A történelmi Székelyföldből, melynek területe 12 800 négyzetkilométer, ha leszámítjuk az elrománosított Aranyoszékét, még mindig 10876 négyzetkilométernyi terület marad. Ennek lakóssága 888 827 fő, melyből 153 405 (19%) román nemzetiségű, és 655 422 fő (81%) magyar nemzetiségű. Ha e tények tudatában tanulmányozni kezdjük a világ jelenlegi területi felosztását, észre kell vennünk, hogy csak Európában szám szerint öt, a Székelyföldnél területileg és számbelileg is kisebb független ország létezik. Íme, a felsorolás:
         Andora, területe 468 négyzetkilométer, lakósságának száma 71 000 fő.
         Lichtenstein, területe 160 négyzetkilométer, lakósságának száma 28 000 fő.
         Luxemburg, területe 2 586 négyzetkilométer, lakósságának száma 364 000 fő.
         Málta, területe 325 négyzetkilométer, lakósságának száma 350 000 fő.
         San Marino, területe 61 négyzetkilométer, lakósságának száma 23 000 fő.
 
 
 
 
És ha őket igen, minket miért nem illet meg az államalakítás joga? – Tevődik fel az újabb kérdés. A válasz egyszerű. Minket is megillet. Csak élni kell vele. Követelni kell, és harcolni kell érte amennyiben szükséges. Ha végig tekintünk a világtörténelem eseményein, különös hangsúlyt fektetve a huszadik századra, láthatjuk, hogy soha egy nemzetnek sem adtak ajándékba semmit. Mindegyiknek küzdeni kellett a szabadságért, jogai érvényesítéséért, állami létének megtartásáért, vagy annak újra megszerzéséért. E küzdelem mindig összetett volt. Több síkon és különböző eszközök bevetésével zajlott. Volt rá eset, hogy békésen, csak politikai eszközökkel, máskor a polgári engedetlenség különböző formáit is igénybe véve, és olykor bizony a fegyverek is megszólaltak. A szabadság érdekében ezt mind vállalni kell. Egy valami viszont közös volt bennük. Az összefogás. Ha ez megvan, az önrendelkezés kikényszerítése idő kérdése csupán.
   
 
 
 
      Mi hát a teendő?
           Elsősorban a magunk számára szükséges, és elengedhetetlen következtetések s tanulságok levonása. A történelmi példákon okulva.
Másodsorban néhány olyan kérdés feltevése, melyek megválaszolásával közelebb kerülünk a megoldáshoz. Ezek közül néhányat megfogalmazok az alábbiakban:
      Mi kell az önrendelkezés megvalósításához?
           Egységes népakarat.
      Mire van szükség, az egység megteremtése érdekében?
          Nemzetileg elkötelezett értelmiségi rétegre, mely elveti a szabadságvágy magjait, és gondozza azokat miután szárba szökkentek, az egymás után következő nemzedékek lelkében.
           Nemzetileg elkötelezett politikusi rétegre, mely elsődleges, és legfontosabb feladatának tartja népe szabadságvágyának megfogalmazását, és annak képviseletét minden belföldi és külföldi fórumon.
       Hogyan valósítható meg az önrendelkezés?
            Öntudatos, egységes, bátor fellépés, küzdelem és áldozatvállalás által.

 

 
 
      
Végezetül fel kell tennünk magunknak és sorstársainknak egyaránt az utolsó, de nagyon fontos kérdést:
              Akarunk-e önrendelkezést?
Amennyiben igen, a fogalmak tisztázása, céljaink kitűzése, és az elérésükhöz szükséges eszközök számbavétele, s kiválasztása után nem marad más hátra, mint gyakorlatba ültetni az együtt megfogalmazottakat. Vállainkat összevetve. Közös akarattal. Itt és most. Míg nem késő. Ne legyünk kishitűek, gyávák és megalkuvók! Nőjünk fel végre őseinkhez, kik fáradságot és félelmet nem ismerve, magukat nem kímélve küzdöttek a honért. Hol az eke szarvát, hol a kardot szorongatva. Mikor, hogy követelte a helyzet. De ne feledjük, hogy helytálltak minden körülmények között. Kövessük mi is a példájukat. Felemelt fejjel, egyenes derékkal, bátran. Megmaradásunk és fennmaradásunk érdekében.
 
 
 
 
                                                                             Bedő Zoltán: Háromszék
 
 
 

Kommentárok ( 0 )

Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a www.kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]