Utolsó 10 cikk
Nem hagyhatjuk szó nélkülNem hagyhatjuk szó nélkül

 

          Az elmúlt nyolc esztendő legnagyobb kormány ellenes tűntetése zajlott szombaton este Budapesten. Joguk van hozzá, hiszen egy működő demokrácia ezt lehetővé teszi. Sokat mondó azonban, hogy erre mindössze hat nappal a FIDESZ – KDMP pártszövetség elsöprő, győzelmét hozó parlamenti választások után került sor.

 

Légy az első aki kommentálja
Az intő ukrán példaAz intő ukrán példa

 

          A Magyarországon vasárnap lezajlott parlamenti választás eredményei csak szombaton fognak majd véglegessé válni, azonban a leadott szavazatok 98% - a megszámlálása után az már kiderült, hogy a FIDESZ – KDMP koalíció elsöprő győzelmet aratott.  

Légy az első aki kommentálja
Fontoljuk megFontoljuk meg

 

 

          Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. És ez a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, mert megroppantották az egykor hatalmas és befolyásos nemzetek gerincét.Európa nyugati fele egyre nagyobb léptekkel rohan a vesztébe. 

Légy az első aki kommentálja
Nem adhatjuk felNem adhatjuk fel

 

          Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, hiszen nagypénteken bekövetkezett kereszthalálával Jézus megváltotta bűneitől az emberiséget. Vasárnapi feltámadása által pedig az elmúlás fölött is győzedelmeskedett és ezzel beteljesítette a próféciát.  

Légy az első aki kommentálja
Ördögi színjátékÖrdögi színjáték

 

          Felháborító ugyan, de nem meglepő a román taláros testület hétfői döntése, mely kimondja, hogy a marosvásárhelyi római katolikus iskola újraalapításáról rendelkező törvény alkotmányellenes. 

Légy az első aki kommentálja
SzabadságharcainkSzabadságharcaink

 

       Az 1848 – 49 – es magyar forradalom és szabadságharc magasztos eszméinek, valamint dicső tetteinek emlékezete örökre beleégett a nemzet lelkébe, illetve tudatába. Onnan pedig sem utasítással, sem parancsszóval, de még fenyegetőzéssel sem lehet kitörülni, mert ez a mi szellemi örökségünk és az is marad.

Légy az első aki kommentálja
Tiltott megemlékezésTiltott megemlékezés

   

     Halálának (1998. 02. 17) évfordulóján, Sepsiszentgyörgyön immár negyedik alkalommal hajtottak fejet Wass Albert emberi nagysága előtt a vártemplom fala mellett tiszteletére ültetett fa tövében elhelyezett emléktáblánál. Az idei megemlékezést azonban beárnyékolta a rendőrség, fenyegetésnek is beillő átirata, melyben a rendezvény megtartásának súlyos következményeire figyelmeztették az érintetteteket.

Légy az első aki kommentálja
Fenyegetés és jogsértésFenyegetés és jogsértés

 

      A 2002/31 – es sürgősségi kormányrendelet 5. cikkelye szerint Romániában 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel és bizonyos jogok megvonásával büntethető az emberiesség elleni népirtásért, illetve háborús bűncselekményekért elítélt személyek kultuszának nyilvánosság előtt történő népszerűsítése

Légy az első aki kommentálja
Tudatos rémhírkeltés?Tudatos rémhírkeltés?

 

          „Meg nem erősített hírek szerint, a mai napon megérkezett Sepsiszentgyörgyre a Románia által az EU követelésének megfelelően befogadott migránsok első ötvenfős csoportja, amelyet a városban telepített le a román hatalom."  

Légy az első aki kommentálja
Rágalmaz és félrevezetRágalmaz és félrevezet

 

          Háborús bűnök és népirtás nyilvános támogatása, illetve demagóg eszmék nyilvános hirdetése vádjával tett feljelentést a brassói táblabíróság mellett működő ügyészségen Mircea Diacon, a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője, Tamás Sándor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke ellen

Légy az első aki kommentálja


2009 augusztus 29 :: Publicisztika :: Felemelt fejjel, egyenes derékkal, bátran
Felemelt fejjel, egyenes derékkal, bátran

 

 
Felemelt Fejjel, Egyenes Derékkal, Bátran
 
 
 
      Honfitársaimmal az autonómiáról beszélgetve, a különböző fórumokon e témáról elhangzottakat hallgatva, és a sajtóban megjelent véleményeket olvasva, megdöbbenve szembesültem a szomorú ténnyel, hogy e fogalmat illetően jelenleg is teljes zűrzavar uralkodik a fejekben. És ez nem csak a székük megtartásáért harcoló politikusaink, hanem minden magát magyar értelmiséginek tartó és valló egyén bűnös mulasztásának az eredménye. Hogyan akarjuk kiharcolni az autonómiát, mikor még e szó jelentésével sem vagyunk igazán tisztában? Hogyan akarunk az elérése érdekében folytatott küzdelem során tömegeket mozgósítani, ha nem világosítjuk fel nemzettársainkat e kifejezés valós üzenetéről? -Tevődik fel egyik keserű kérdés a másik után. Tudatosítanunk kell magunkban, de másokban is, hogy csak úgy kerülhetünk közelebb a megoldáshoz, ha az idegenül csengő szavakkal megfogalmazott célkitűzéseinket, mindenki számára érthető tartalommal tudjuk megtölteni. De ahhoz, hogy ezt megcselekedhessük, először magunknak és magunkban kell tisztáznunk e fogalmakat. Először magunknak és magunkban kell megérteni és értelmezni valamennyit. Az autonómiát is. Csak így tudjuk eloszlatni a valós jelentését eltakaró sűrű ködöt.
    
 
 
 
 
          Autonómia. Görög eredetű összetett szó, mely az „autos” (ön), és „nomos” (törvény) szavakból tevődik össze. Önálló döntést, saját törvénykezést, önállóságot, függetlenséget jelent. A nemzetközi jogban a mai napig nem nyert pontos meghatározást, éppen ezért mi kell, magunknak megfogalmazzuk, hogy sajátos helyzetünkből adódóan mit akarunk érteni alatta, és milyen jogokat társítunk hozzá. Úgy is meghatározhatjuk, mint bizonyos döntési és adminisztratív jogkörök egy meghatározott csoportra történő átruházása, e csoport fennmaradása, nyelve, kultúrája megőrzése érdekében. Az autonómia intézménye a kisebbségek vonatkozásában egyike azoknak a jogi eszközöknek, melyek a kisebbségi csoportok fennmaradását és boldogulását hivatottak szolgálni. A kisebbségi jogok biztosításának egy állam keretein belül elérhető legmagasabb szintjét jelenti. Meghatározását sokan megpróbálták, közülük legpontosabban talán H. J. Heintze fogalmaz, aki szerint „az autonómia egy eltérő identitással rendelkező csoportnak bizonyos fokig terjedő önkormányzás biztosítását jelenti”. Egy olyan megállapodás, melynek alapján a kisebbség az állam bizonyos területén a saját ügyeit intézheti az önkormányzatiság elve alapján, új állam létrehozatala nélkül. A felsoroltakból következik, hogy kisebbségi autonómia megvalósulásáról a modern korban akkor beszélhetünk, amikor az állam közhatalmi jogosítványokat ruház át a kisebbségek által demokratikus úton létrehozott és megválasztott szervezetekre. Mivel elsődleges célja az önazonosság megőrzése, a következő jogok érvényesülését kell, feltételezze:
 
 
 
 
 
    Az anyanyelv használatának joga a magánéletben, oktatásban, igazságszolgáltatásban, és a közigazgatásban.
         A saját oktatási rendszer kialakításának joga.
         A köztisztségviselethez, és közszolgáltatásokhoz való jog.
         A hazához való jog.
         A természeti kincsekkel való szabad rendelkezés joga.
         A helyi politikai képviselethez való jog.
Amint a felsorolásból is kitűnik, az autonómia esetében szó sincs egy adott ország területi épségének a megsértéséről, illetve területe feldarabolásáról, ugyanakkor az is egyértelművé válik, hogy a közigazgatási autonómia nem azonos a kisebbségivel. A helyi önkormányzatot, vagy egyszerűen a közigazgatási autonómiát meg kell különböztetnünk a kisebbségekre jellemző autonómiaformáktól. Annál is inkább, mert még Románia államelnöke is tudatosan összemossa a kettő jelentését. S nem véletlenül. Lássuk, tehát miről van szó. A közigazgatási autonómia a központi hatalom bizonyos elemeinek az átruházását jelenti a helyi közigazgatási egységekre, olyan feladatok megoldása esetén, melyek helyi jellegűek, és helyileg rendezhetőek a legeredményesebben. Mivel nem biztosítja az önazonosság megőrzését szolgáló alapvető jogokat, nem szabad összetéveszteni a kissebségi autonómiával. Ugyanis csak szükséges, de nem elégséges feltétele nemzeti létünk megőrzésének. Mindezek tudatában le kell szögeznünk, hogy kisebbségi autonómia esetén az ország területi feldarabolását emlegetni hazugság, kisebbségi autonómia helyett önkormányzati autonómiát ajánlani pedig félrevezetés. Mindkét esetben a központi hatalom megőrzése a cél, melynek érdekében még egy etnikai összeütközés kirobbantásától sem riadnak vissza a bukaresti méregkeverők.
 
 
 
 
 
          Egy másik gyakran használt, de tartalmilag nem eléggé tisztázott fogalom az önrendelkezés, mely nem azonos az autonómia magyaros változatával. Nemzetközi jogilag jelentése annál többet takar. Az önrendelkezési jog leginkább arra vonatkozik, hogy a népek szabadon dönthetnek politikai státusukról, vagyis magában hordozza a politikai rendszer szabad megválasztásának, illetve egy önálló állam létrehozatalának a jogát is. Tehát, amennyiben a székelység népként határozza meg magát, a nemzetközi jog értelmében élhet az államalakítás jogával is. És miért ne élne? - Teszem fel a korán sem költői kérdést. Még mielőtt bárki megmosolyogna, vizsgáljunk meg, és nézzünk át közösen néhány száraz adatot, melyek valóságtartalmát bárki leellenőrizheti:
 
 
 
 
 
A történelmi Székelyföldből, melynek területe 12 800 négyzetkilométer, ha leszámítjuk az elrománosított Aranyoszékét, még mindig 10876 négyzetkilométernyi terület marad. Ennek lakóssága 888 827 fő, melyből 153 405 (19%) román nemzetiségű, és 655 422 fő (81%) magyar nemzetiségű. Ha e tények tudatában tanulmányozni kezdjük a világ jelenlegi területi felosztását, észre kell vennünk, hogy csak Európában szám szerint öt, a Székelyföldnél területileg és számbelileg is kisebb független ország létezik. Íme, a felsorolás:
         Andora, területe 468 négyzetkilométer, lakósságának száma 71 000 fő.
         Lichtenstein, területe 160 négyzetkilométer, lakósságának száma 28 000 fő.
         Luxemburg, területe 2 586 négyzetkilométer, lakósságának száma 364 000 fő.
         Málta, területe 325 négyzetkilométer, lakósságának száma 350 000 fő.
         San Marino, területe 61 négyzetkilométer, lakósságának száma 23 000 fő.
 
 
 
 
És ha őket igen, minket miért nem illet meg az államalakítás joga? – Tevődik fel az újabb kérdés. A válasz egyszerű. Minket is megillet. Csak élni kell vele. Követelni kell, és harcolni kell érte amennyiben szükséges. Ha végig tekintünk a világtörténelem eseményein, különös hangsúlyt fektetve a huszadik századra, láthatjuk, hogy soha egy nemzetnek sem adtak ajándékba semmit. Mindegyiknek küzdeni kellett a szabadságért, jogai érvényesítéséért, állami létének megtartásáért, vagy annak újra megszerzéséért. E küzdelem mindig összetett volt. Több síkon és különböző eszközök bevetésével zajlott. Volt rá eset, hogy békésen, csak politikai eszközökkel, máskor a polgári engedetlenség különböző formáit is igénybe véve, és olykor bizony a fegyverek is megszólaltak. A szabadság érdekében ezt mind vállalni kell. Egy valami viszont közös volt bennük. Az összefogás. Ha ez megvan, az önrendelkezés kikényszerítése idő kérdése csupán.
   
 
 
 
      Mi hát a teendő?
           Elsősorban a magunk számára szükséges, és elengedhetetlen következtetések s tanulságok levonása. A történelmi példákon okulva.
Másodsorban néhány olyan kérdés feltevése, melyek megválaszolásával közelebb kerülünk a megoldáshoz. Ezek közül néhányat megfogalmazok az alábbiakban:
      Mi kell az önrendelkezés megvalósításához?
           Egységes népakarat.
      Mire van szükség, az egység megteremtése érdekében?
          Nemzetileg elkötelezett értelmiségi rétegre, mely elveti a szabadságvágy magjait, és gondozza azokat miután szárba szökkentek, az egymás után következő nemzedékek lelkében.
           Nemzetileg elkötelezett politikusi rétegre, mely elsődleges, és legfontosabb feladatának tartja népe szabadságvágyának megfogalmazását, és annak képviseletét minden belföldi és külföldi fórumon.
       Hogyan valósítható meg az önrendelkezés?
            Öntudatos, egységes, bátor fellépés, küzdelem és áldozatvállalás által.

 

 
 
      
Végezetül fel kell tennünk magunknak és sorstársainknak egyaránt az utolsó, de nagyon fontos kérdést:
              Akarunk-e önrendelkezést?
Amennyiben igen, a fogalmak tisztázása, céljaink kitűzése, és az elérésükhöz szükséges eszközök számbavétele, s kiválasztása után nem marad más hátra, mint gyakorlatba ültetni az együtt megfogalmazottakat. Vállainkat összevetve. Közös akarattal. Itt és most. Míg nem késő. Ne legyünk kishitűek, gyávák és megalkuvók! Nőjünk fel végre őseinkhez, kik fáradságot és félelmet nem ismerve, magukat nem kímélve küzdöttek a honért. Hol az eke szarvát, hol a kardot szorongatva. Mikor, hogy követelte a helyzet. De ne feledjük, hogy helytálltak minden körülmények között. Kövessük mi is a példájukat. Felemelt fejjel, egyenes derékkal, bátran. Megmaradásunk és fennmaradásunk érdekében.
 
 
 
 
                                                                             Bedő Zoltán: Háromszék
 
 
 

Kommentárok ( 0 )

Kommentáld
Lépj be a kontódba, hogy kommentáld ezt a cikket. ha még nincs kontód a www.kikelet.ro -n feliratkozhatsz itt
Login:

Elfelejtetted a jelszavad?


[ Vissza ]